1. dobbanás

Harry Styles

Mikor elengedtem a karját lecsúszott a fal mentén, zokogott és remegett tovább. Lassan guggoltam le hozzá, mire ő összerezzent és hirtelen rám kapta a tekintetét.

-K-kérlek menj innen!-hallottam meg remegő hangját.

-De te remegsz... van valami baj?-fúrtam kék íriszeibe az enyéimet. Tisztán látható volt, hogy fél, de akkor minek mondja, hogy menjek innen?

-Cs-csak menj innen kérlek, jól vagyok!-erőltetett egy mosolyt az arcára Louis.

-Lou, nem foglak így itt hagyni!-közöltem az egyértelműt.

-A-a-akkor téged is bántani fog!-sipítozott a fejét fogva Louis.-Elég, ha engem bánt... nem akarlak belekeverni. Így is miatta kellett elköltöznünk. Nem akarom, hogy mást is bántson... elég ha engem bánt! Én megérdemlem, te nem. Biztosan megérdemlem...

-Hé, te meg miről beszélsz?-szorítottam meg a síró fiú vékonyka karját.-Mit érdemelsz te meg?

-Azt, hogy Jason itt legyen... idő kérdése és megtalál.-szipogta Louis.

-Mi a vezetékneve?-kérdeztem idegesen. Hogy lehet ilyet elhitetni a másik emberrel? "Biztosan megérdemlem..."-vízhangzott a fejemben Lou utolsó mondata.

-Meyer...-nyelt nagyot Louis.

-Vá-várj... te vagy az a Louis, akit ha kikerül innen Istenesen megbasz és az övé lesz, míg világ a világ?-kérdeztem meglepődve, mire Lou félve pillantott rám.

-I-i-istenesen megbasz?-tördelte az ujjait Louis.-Kész, meghalok... halott ember vagyok!-fogta a fejét.

-Ugyan miért lennél?-kérdeztem mosolyogva.

-Mert ha ez történik, tuti hogy meghalok. Na meg Jas is. Apu tuti, hogy kinyír mindenkit... lehet, hogy én életbe maradok, de hogy Jas nem az biztos.-fogta a fejét Louis.

-Most komolyan ezen problémázol, amikor megakar dugni?-kérdeztem, mire Louis rám kapta a tekintetét.

-Szerinted miért van itt?-kérdezte Lou könnyektől csillogó szemekkel.

-Gyilkosság? Drogkereskedés? Utcalányok futtatása?-gondolkoztam hangosan, de Lou keze a számon kötött ki.

-Nemi erőszak megpróbálása kiskorúval szemben, testi és lelki bántalmazás, gyilkosság.-hajtotta le a fejét Louis.

-Ugye nem téged...?-emeltem fel a fejét, ő nem válaszolt, de a szemei elárultak mindent.

-B-biztos, hogy valamit tettem. Tutira megérdemlem...-próbálta lehajtani a fejét Lou.

-Lou, holnapra az egész börtön a te kis védekező akciódtól fog zengni.-közöltem Louval.

-Félek.-ugrott a nyakamba, mire csak magamhoz szorítva csitítottam, majd befeküdtem mellé az ágyba és elaludtunk.

-Hé, Hazz...-hallottam meg Li hangját.

-Jó reggelt!-mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam Lou feje búbjára, aki elmosolyodott és ennek láttán nekem is mosolyra görbült a szám.

-Hazz ugye nem?-pislogott rám anyáskodóan Liam.

-Z, szólj a csajodnak, hogy hagyjon békén.-pislogtam a haveromra, akinek rákvörös lett a feje.

-Tudod, ha beindul nem tudja megállítani senki... még én sem.-mosolygott ártatlanul, bár még mindig kicsit vörösen Zayn.

-Lou, Édesem kelj fel!-simogattam az arcát Lounak.

-El, még 5 percet!-ásított és fordult az oldalára Lou.
-Hazz menj arrébb, majd én felkeltem.-utasított Li. Tényleg jól feltudja kelteni az embereket. Ki azaz El?
-Louis, kelj fel hasadra süt a nap!-simogatta meg a karját Li az alvó fiúnak.
-Anyu, már mondtam Elnek is, hogy még 5 perc! Jó 'cakát!-mormogta Louis.
-Anyu?-pillantott rám Liam.
-Akkor én leszek apu?-pillantott körbe mosolyogva Z, majd ő is az ágyhoz lépett átvéve Li helyét.
-Louis, kelj fel!-utasította Zayn a fiút.
-Apu hagyj má' békén! Ég a ház vagy mi a faszom van?!-rántotta a fejére a takarót Louis.
-Én vagyok apu...-csúsztatta a kezét Liam derekára Z.
-Lou, Lou, Lou! Kelj fel, kelj fel, kelj fel!-ugrált Nialler szegény Louison.
-Baj van?-ült fel hirtelen. Mi a retek?-Lottie, mi a baj?
-Ki az a Lottie?-pillantott rám Ni, mire én csak értetlenül néztem.
-H-hol van Lottie? Lottie!-kiáltozott Lou, majd lelökte Niallert kitrappolt kiabálva.
-Ki az a Lottie és ki az az El?-gondolkoztam hangosan.-El a barátnője lenne? Lottie meg a húga?
-Hol van a csajod Styles?-kérdezte ördögi mosollyal Danny.
-Lou!-rohantam ki, de ekkor már Meyer karjai közt volt. Amikor a fiúk meglátták kérdőn néztek rám. Meyer senkihez sem ért még a börtönben és csak az ő Louisáról beszél mindenkinek.
-Szia pici Loulou!-szorította magához Meyer a fiút.-Hallottam, hogy mi volt az este és tudtam, hogy csak te lehetsz az! Utánam jöttél, mert hiányoztam?
-Jött a fene utánad, te barom!-csattant fel Louis.-Takarodj már a picsába és engedj el!
-Hát nem aranyos amikor mérges... még cukibb amikor fél akarjátok látni?-mosolygott Meyer, majd Louis fenekére csúsztatta a kezét. Mikor megláttam a könnyeket csillogni a szemében nem bírtam tovább.
-Meyer!-kiáltottam rá, mire mindenki rám nézett. Én odaslattyogtam nyugodt léptekkel és a skacokkal a nyomomban.-Engedd el a csajom!
-Styles, ő az enyém!-mondta, majd lekapta Lout, akinek a keze hatalmasat csattan Meyer arcán.
-Loulou, mi a baj? Tudom, hogy szeretsz, ha nem akarod, hogy a bátyám miután szabadult meglátogasson titeket az új házban akkor szépen befogod és velem jössz, kapise?-kapta el Lou csuklóját Meyer.
-Nem, nem tudja senki akit ismersz csak...-kezdett bele Lou, de hirtelen elhallgatott, majd elnevette magát.-Nem, nem, ő sosem tenne ilyet.
-Eleanor nem egy szent Loulou... tudod, ha nem elégíted ki a testi vágyait hamar hátba szúr...-mosolygott Meyer.
-Ellel csak barátok vagyunk!-kiabált Lou.-Sosem árulna el!
-Az a baj veled Cicám, hogy mindig rossz emberekben kezdesz el bízni. Ott vagyok én, El, Eric.
-Őt hagyd ki ebből!-kiáltott fel hirtelen Lou.
-Loulou kussolj szépen!-mosolygott rá erőltetetten Meyer.-Szóval Eric.
-Azt mondtam, őt hagyd ki ebből!-kiabált Lou, mire Meyer felpofozta és ő a földre esett.-Már megint itt járunk, mi?
-Szóval a lényeg, ha ellenállsz a drága kicsi Lottied úgy végzi, mint Eric...-mosolygott Meyer, mire Lou felpattant.
-Mit akarsz?-kérdezte Lou félve.
-Té-ged.-tagolta Meyer, majd elkapta Lou csuklóját és rángatni kezdte.
-Meyer, engedd el a csajom!-kiabáltam, mire megálltak.
-Styles, ő hamarabb volt az én csajom... kösz, hogy eddig vigyáztál rá. Neked is köszi, Li-mama.-mosolygott Meyer.
-Meyer fogd be a pofádat!-kiabált Zayn kikelve magából.
-Jas... menjünk.-mondta halkan Louis.-Örülök, hogy megismerhettelek titeket, ha egy napra is.
-Loulou húzd azt a kis csinos segged!-ütött az említett helyre Meyer.-Emlékszel még, hogy kellett hívnod engem?
-Hmm... a balfaszon, a hülye buzin és a pedofilon kívül?-mosolygott aranyosan Louis, mire Meyer egy hatalmasat ütött a fejére.
-Most már emlékszel, te csicska?!-kiabált Loura Meyer.
-Természetesen Uram.-erőltetett egy mosolyt magára Louis.
-Hazz, ne hagyd, hogy elvigye!-háborodott fel Ni.
-Miért, mit csináljak?-kérdeztem, mire Ni Meyer után szaladt és bemosott egy hatalmasat, majd elkezdte rángatni Louist.
-Tudod nagyon aranyosak a legkisebb húgaid... Daisy és Phoebe, ugye?-mosolygott Meyer, mire Louis hirtelen megállt, így Niall is.
-H-honnan?-nyelt egy nagyot Lou.
-Mondtam, hogy a húgaidnak annyi, mint Ericnek. Mondjuk Eric utolsó szavait felidézve..."Ha ezzel Lout megvédem, akkor minden rendben van... örülök, hogy a másvilágról vigyázhatom a legeslegjobb barátom".-mosolygott Meyer, mire Lou térdei beadták a szolgálatot és összecsuklottak. Az említett fiú a szívéhez kapott és heves szuszogásba kezdett.-Styles, most viheted... nyugtasd meg valahogy mert még szívrohamost vagy idegrohamot kap... hogy az öcsém milyen bajkeverő még a föld alól is...
Tettem ahogy mondta és az ölembe kaptam Lout, aki még jobban szuszogott, mikor beértünk a cellába letettem az ágyra Lout, aki már piros színben játszott, de nem bírt lenyugodni és már meg is sebesítette magát.
-Lou, nyugi!-fogtam a két arcát a kezem közé, de üveges tekintet fogadott.-Mi a faszom? Li gyere ide gyorsan!
-Mi az Hazz?-szaladt mellém Li.
-Mit csináljak?! Nem érzékel semmit, bármit mondok neki...-mondtam, mire könnyeket éreztem a kezemen.-Lou...
-E-eric miattam halt meg...-szipogott Lou.-Jas, hogy ölhette meg a saját öccsét? Miért kellett nekem összebarátkozni Erickel, ha nem tettem volna még mindig élne... Eric, Eric, Eric...-ismételgette a halott fiú nevét.
-Hazz, te erről tudtál?-kérdezte Niall.
-Áh, szóval így bántalmazta lelkileg...-döbbentem rá.
-Tomlinson... látogatóid vannak...-jött be egy őr, majd elkapta Lou karját és elvitte őt

Louis Tomlinson

Az egész család erőltetett mosollyal várt engem, majd mikor megláttak a húgaim rögtön megrohamoztak.

-Bácsi, bácsi... ha bátyuson van bilincs nem tud minket megölelni... tessék levenni!-követelte Phoebe.

-Az nem lenne szabályszerű...-kezdett bele az őr.

-Az szabályszerű, hogy bátyus sírt és nem foglalkoztak vele?!-kiabált Daisy.

-Sírt? Dehogy sírt... fiúk olyat nem szoktak!-legyintett az őr.

-De ő bátyus...-pislogott Phoebe.

-Legyen.-sóhajtott az őr, majd apura nézett.

-Ha valami gond van nyomja meg azt a gombot.-mutatott az őr az asztalra, majd levette a bilincset és kiment a szobából.

-Lou!-szaladt hozzám Lottie.-Mi a baj? Bántottak? Ki volt az?

-M-meyer itt van.-mondtam halkan, mire apu felpattant és hozzám rohant.

-Fiam...-kezdett volna bele a monológjába apu, de félbeszakítottam.

-Tudom, hogy Eric miattam halt meg, érted? Azt mondta, hogy bánt titeket, ha nem leszek megint az övé. Azt mondta, hogy a bátyja most fog szabadulni. Azt mondta, hogy Lottie meg fog halni, ha nem teszem amit mond... és nem csak Lottie, hanem az összes húgom és ti is.-mondtam el gyorsan, majd észrevettem, hogy folynak a könnyeim.

-Lou mit akar tőled?-hajolt le hozzám apu.

-Azt...-mondtam piros fejjel.

-Megölöm ezt a Meyer gyereket!-kiabált apu, mire az őr a terembe termett.

-Baj van uram?-kérdezte az őr.

-Igen, hogy itt tölti a büntetését az a fiú is, aki megakarta erőszakolni a fiamat.-kiabált apu.

-Apu, nyugi...-mosolyogtam.-Mindent megteszek, hogy ne essen bajotok.

-Mi a...? Jól érzed magad Tomlinson?-fogta meg a homlokom az őr.-Te lázas vagy Tomlinson?

-Dehogy vagyok.-szedtem le a homlokomról az őr kezét, majd megöleltem mindenkit. Az őr elé tartottam a kezem és ő megbilincselt. Mosolyogtam egyet a családomra, majd haladtam az őr után.

-Tomlinson, melyik az?-kérdezte az őr.

-Micsoda? Elnézést, de nem értem, hogy miről beszél.-mondtam magamra erőltetve egy mosolyt.

-Akiről apád beszélt...-mondta, majd hirtelen megállt és felém fordult.-Miatta sírtál?

-Nem, amiatt, akit megölt.-mondtam erőltetett mosollyal, de éreztem, ahogy a könnyeim folynak az arcomon.

-Louis, csak mondd el a nevét és megvédünk valahogy tőle...-mondta biztató mosollyal az őr.

-Sajnálom, de ez nem lehetséges, mivel akkor a bátyja megöli a családom...-mondtam mosolyogva.-Mehetünk? Nem szeretném feltartani a munkájában Önt.

-Menjünk.-sóhajtott az őr, majd megindultunk a rácsok előtt levette rólam a bilincset és én mosolyogva köszöntem el tőle. A rácsokon belül is mosolyogtam.

-Lou!-ölelt magához a négy srác, akik eddig a szobában ültek.

-Hello! Louis vagyok... örültem a találkozásnak, de mennem kell.-mondtam mosolyogva.

-Ne játszd azt, hogy nem ismered őket Loulou!-hallottam meg Jas hangját.

-Igenis Uram.-mondtam mosolyogva, majd a fiúk felé fordultam.-Hazz, Z, Li, Ni... mo-kezdtem bele a mondatba.

-És Eric...-vágott közbe Jas.-hisz ő mondta, hogy fentről figyel rád. Kezd elölről!

-Hazz, Z, Li, Ni és... legjobb barátom...-próbáltam elkerülni, hogy kimondjam a nevét.

-Loulou... nem hallottam az öcsikém nevét!-mondta fenyegető hangnemben Jas.

-Hazz, Z, Li, Ni és legeslegjobb barátom...-mondtam, mire Jas a gyomromba könyökölt, majd hajamnál fogva felemelt és a falhoz kent.

-Mondd már ki az öcsém nevét! 10 éves voltál az isten szerelmére... már eltelt 4 év mi a tökömért nem bírod kimondani a legjobb barátod nevét?! Én is ki tudom mondani, pedig én öltem meg!-kiabált rám Jas.-Mondd ki te istenverte!

-E-er-er-er-er...NEM MEGY! ÉRTSD MEG VÉGRE, HOGY NEM MEGY!-kiabáltam, mire ismét megütött Jas.

-NEM MEGMONDTAM, HOGY NE MERJ VELEM KIABÁLNI, TE SEMMIREKELLŐ! NEM ÉRTEM, HOGY AZ ÖCSÉM MIT IS SZERETETT BENNED ANNYIRA, HOGY MEGHALJON ÉRTED!-kiabált Jas, majd belém rúgott és leköpött.

-Lou, jól vagy?-szaladtak hozzám egyszerre a fiúk.

-Persze, ez semmiség!-mosolyogtam, de éreztem, ahogy vérzik az arcom és ahogy folyik a könnyem.

-A semmiségért nem szoktak sírni!-mondta Niall.

-Na meg vérezni.-motyogta Zayn, mire én elnevettem magam.

-Úgy értem, hogy ez még semmi sem volt abból, amit tőle fogok kapni.-mondtam mosolyogva.-Ha nem szeretnétek végignézni, ahogy megint összeomlok, akkor ne is foglalkozzatok velem... neki elég, ha engem bánt. Úgyis megérdemlem...

-Miért érdemled meg?! Egyáltalán, hogy találkoztál egy ilyen emberrel?!-kérdezte Hazz felemelve a hangját.

-Mert miattam halt meg a legjobb barátom és megöltem egy embert is nemrégiben. Biztos ez az én próbám Istentől és ha kiállom végre nem bántja majd senki a családom...-mosolyogtam.

-És hogy találkoztál ezzel a szeméttel?!-kiabált rám Hazz.

-Hazz... ülj le és nyugodj meg egy kicsit, még idegrohamot kapsz és az nem lenne túl jó...-mondtam mosolyogva, mire Hazz elkapott és rálökött az ágyra. Elterültem, mint egy béka és Hazz bemászott a két lábam közé. Kezeivel megtámaszkodott fölöttem, de hozzám is simult.

-Így majd megnyugszom.-jelentette ki mosolyogva, mire én oldalra néztem.

-Olyan vagy mint El, csak ő rám ül...-motyogtam halkan, mire Hazz orra hozzáért az enyémhez, mivel időközben lejjebb hajolt.

-Szóval hogy találkoztál ezzel a szadistával?-kérdezte Hazz.

-Az öccsét gyepálta pár fiú az órák után, mint ahogy engem is... láttam, hogy a legeslegjobb barátom már nem nagyon bírja ezért jól felidegesítettem az összes fiút, így mindenki csak engem ütött...-meséltem, de Ni félbeszakított.

-És jött megmenteni?-kérdezte mosolyogva Ni.

-Nem... ő vert meg mindig a legjobban... a haverjainak kellett rólam leszedniük mindig.-mondtam, mire mindenkinek tátva maradt a szája.

-Akkor minek álltál vele szóba?-kérdezte Li.

-Hát mert E-er-er... Ő szerette volna, hogy jóba legyek vele, de később mondta nekem, amikor látta, ha náluk alszom a bátyja akkor is üt sőt mással is próbálkozik, hogy nem barátkozzak vele... csak már késő volt, mivel amikor erre rájött rá 2 napra meg is gyilkolta Jas...-mondtam, mire mindenki döbbenten nézett rám.

-És miért kerültél ide?-kérdezte Z.

-Ja... egy pedofil, aki mellesleg tanár volt rámászott a húgomra Lottiera és én így lelőttem őt.-mondtam egyszerűen.-Arról már nem tehetek, hogy pont szíven lőttem...

-És nem bánod?-kérdezte Z.

-Ha a húgomról van szó semmit sem bánok...-mondtam mosolyogva.

-Ha a húgodért hagynád azt is, hogy megdugjon akárki a szobában lévők közül?-kérdezte Hazz.

-Dehogy. A húgomért az összes épületben lévő megdughatna...-mondtam.

Prológus

Louis Tomlinson

-A vádlott bűnös. 2 évre, azaz 24 hónapra ítélem el és a Rest Water fiatalkorúak börtönében kell letöltenie.-jelentette ki a bíró. Éreztem ahogy a könnyeim végig folynak az arcomon. Hirtelen a húgaim öleltek magukhoz.
-Ne vegyék el Lout tőlünk! Kérem! Könyörgöm! Ő csak engem akart megvédeni!-sírt Lottie.
-Shhh...-simogattam meg az említett lány hátát.-Semmi baj nem lesz, hidd el az a két év gyorsan elrepül és majd megint együtt leszünk.
-Ígéred?-kérdezték a húgaim.
-Ígérem, addig vigyázzatok egymásra és anyáékra is.-mosolyogtam, majd hirtelen egy rendőr fogta meg erősen a karomat és rángatni kezdett.-Uram, kérem...
-Mit akarsz te kis bűnöző?!-kiabált rám.
-Kérem, hadd öleljem meg utoljára még a húgaimat...-emeltem a nálam magasabb, harmincas éveiben járó férfire a tekintetemet.
-De csak, mert szépen kérted!-engedte el, mire én magamhoz öleltem őket és anyáék is csatlakoztak.
-Szeretünk, Lou!-kiabálta a családom, mielőtt végleg kivonszoltak volna és belöktek volna a kocsiba. Az út első fele csendesen telt...
-Mondd, mit követtél el?-kérdezte a sofőr.
-Megöltem egy pedofilt apám pisztolyával, aki a húgomra mászott...-hajtottam le a fejem.
-És elítéltek?-kérdezte a rendőr is.
-Igen, de ismét megtenném, mivel a húgom most biztonságban van a családdal.-mondtam, mire felhorkant a rendőr és én rá kaptam a fejem.
-Kölyök, téged szét fognak szedni bent...-sóhajtott fel végül a rendőr.-Sok sikert és sajnálom, mégsem vagy annyira szörnyű, mint gondoltam. Mondjuk egy 12 éves fiút mi más venné rá az ölésre.
-14 vagyok.-mosolyogtam, mire a rendőr döbbenten pillantott rám.
-Te 14 vagy és ilyen kicsi?-mért végig a rendőr.-Hát akkor csak azt mondanám, hogy gyorsan találj magadnak egy klikket.
-Köszönöm a tanácsot.-sóhajtottam, majd hirtelen megálltunk.-Már meg is érkeztünk?
-Igen.-sóhajtott a rendőr és a sofőr egyszerre, majd a rendőr kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Megfogta a karomat, de már nem erőszakosan, inkább olyan volt, mintha azt akarná, hogy szökjek el. Amikor beléptünk az ajtón a biztonsági őrök fapofával figyeltek minket. Mikor a pulthoz értünk a rendőr simogatta a hátam miközben kitöltötte a papírokat.-Louis, van valami középső neved?
-William.-mondtam, miközben a földet bámultam. Miután leadtam a cuccaimat és megkaptam a ruhám felöltöztem. Amikor a mostani 2 évig otthonomként szolgáló helyre kísértek a magánzárkák mellett kiabáltak és nyúltak kifelé az ablakon. Az egyik kéz elért, mire a biztonsági őr rácsapott a gumibotjával.
-Ezt még egyszer meg ne lássam Lightwood!-kiáltotta, majd maga elé lökött és úgy haladtunk a keleti szárnyba.-A 10-esbe vagy.-közölte, majd belökött a rácson belülre és becsapta az mögöttem.
-Nocsak, nocsak... friss hús!-kiáltotta el magát valaki, mire minden fiú odaözönlött hozzám, így bekerítve engem. Jó ideje méregettek már amikor megelégeltem és elindultam egyenesen, majd kifurakodtam közülük. Szétnéztem az ajtók felett és megpillantottam a 10-est. Amikor beléptem oda egy szőke, egy fekete és egy barna fiú ült bent.
-Helló.-intettem mosolyogva, mire mind a négyen rám kapták a tekintetüket.
-Úgy látszik itt az új szobatársad Hazz.-mosolygott az egyik barna fiú, majd egy fiú kivételével mindenki kiment a szobából.
-Szia, Harry vagyok.-mondta rezzenéstelen arccal.
-Szia, Louis vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Miért mosolyogsz? Mondjuk egy 12 évestől mit is várhatnék?-forgatta meg a szemeit, majd hanyatt vágódott.
-14 vagyok.-vágtam rá, majd lehuppantam az alsó ágyra.
-Én 15.-mondta Harry, majd lenézett a felső ágyról.-Már észrevettek téged a többiek?
-Yap.-mondtam, mire értetlenül felhúzta a szemöldökét.-Bocsi sok húgom van és már hozzászoktam, hogy értik. Szóval azt jelenti: Igen.
-Kösz a kimerítő magyarázatot.-mondta bunkón és hátradőlt ismét.-Vigyázz magadra lámpaoltás után...
-Miért?-kérdeztem, de ő csak felhorkant.-Kérlek, mondd el.
-Azért, mert most mindenkinek te kellesz.-mondta, majd leugrott az ágyról és leült az asztalhoz.

***

Amikor mindenkit bezavartak a cellájába nyitva hagyták az ajtókat... remek. Akkor most ne aludjak egész éjjel, vagy mi legyen? Teljes sötétségben feküdtem és horkolásokat, szuszogásokat lehetett csak hallani. A sötétbe bámultam magam elé, de egyre álmosabb lettem.

Harry Styles

Hallottam ahogy szuszog álmában Louis. Nem tudtam aludni, de valószínűleg már mindenki azt hiszi alszom. Csak az alattam szuszogó 14 éves fiú jár a fejembe, ahogy láttam kivergődni a tömegből, majd megkeresni a cellaszámot. Mosolyogva köszönt nekünk, de látszik, hogy fél. Azt hallottam, hogy gyilkosságért került be, így azt hittem, hogy valami kigyúrt és keménykedő fiút raknak be mellém... erre egy vékony és kedves fiú van itt.

-Shhh... Scott.-csitította valószínűleg Danny a barátját. Hallottam és láttam, ahogy közelednek a cellánk felé, majd beléptek. Louis ágyához mentek és hallottam ahogy befogják a száját.-Ne mozogj és nem fog fájni Ci...aúúúú!-ordított fel Danny, majd Scott ordítását is meghallottam.

-Danny ez megharapott!-sipítozott Scott.

-Engem tökön rúgtak!-háborodott fel Danny, majd láttam, ahogy egy kis alak elfut a sötétségben. Leugrottam az ágyról és utána rohantam.

-Elnézést!-kiáltott a rácson kívüli őrnek, aki csak felhúzott szemöldökkel figyelte a zokogó fiút.
-Mit akarsz? Menj aludni!-kiáltott az őr, mire Lou összerezzent. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy magamhoz szorítsam, de ugyan már... nem vagyok én olyan puhány.
-De uram...-szólt ismét kétségbeesett hangon Lou, mire az őr rácsapott az asztalra és rám pillantott.
-Styles, vidd innen a csajodat!-kiáltott az őr, mire Louis könnyes szemekkel nézett rám.
-Gyere!-ragadtam meg a csuklóját, majd magam után rántottam és bementünk a cellánkba, ami már üres volt. Amikor Loura néztem teljes testében remegett és sírt.-Hé, mi a baj?