Prológus

Louis Tomlinson

-A vádlott bűnös. 2 évre, azaz 24 hónapra ítélem el és a Rest Water fiatalkorúak börtönében kell letöltenie.-jelentette ki a bíró. Éreztem ahogy a könnyeim végig folynak az arcomon. Hirtelen a húgaim öleltek magukhoz.
-Ne vegyék el Lout tőlünk! Kérem! Könyörgöm! Ő csak engem akart megvédeni!-sírt Lottie.
-Shhh...-simogattam meg az említett lány hátát.-Semmi baj nem lesz, hidd el az a két év gyorsan elrepül és majd megint együtt leszünk.
-Ígéred?-kérdezték a húgaim.
-Ígérem, addig vigyázzatok egymásra és anyáékra is.-mosolyogtam, majd hirtelen egy rendőr fogta meg erősen a karomat és rángatni kezdett.-Uram, kérem...
-Mit akarsz te kis bűnöző?!-kiabált rám.
-Kérem, hadd öleljem meg utoljára még a húgaimat...-emeltem a nálam magasabb, harmincas éveiben járó férfire a tekintetemet.
-De csak, mert szépen kérted!-engedte el, mire én magamhoz öleltem őket és anyáék is csatlakoztak.
-Szeretünk, Lou!-kiabálta a családom, mielőtt végleg kivonszoltak volna és belöktek volna a kocsiba. Az út első fele csendesen telt...
-Mondd, mit követtél el?-kérdezte a sofőr.
-Megöltem egy pedofilt apám pisztolyával, aki a húgomra mászott...-hajtottam le a fejem.
-És elítéltek?-kérdezte a rendőr is.
-Igen, de ismét megtenném, mivel a húgom most biztonságban van a családdal.-mondtam, mire felhorkant a rendőr és én rá kaptam a fejem.
-Kölyök, téged szét fognak szedni bent...-sóhajtott fel végül a rendőr.-Sok sikert és sajnálom, mégsem vagy annyira szörnyű, mint gondoltam. Mondjuk egy 12 éves fiút mi más venné rá az ölésre.
-14 vagyok.-mosolyogtam, mire a rendőr döbbenten pillantott rám.
-Te 14 vagy és ilyen kicsi?-mért végig a rendőr.-Hát akkor csak azt mondanám, hogy gyorsan találj magadnak egy klikket.
-Köszönöm a tanácsot.-sóhajtottam, majd hirtelen megálltunk.-Már meg is érkeztünk?
-Igen.-sóhajtott a rendőr és a sofőr egyszerre, majd a rendőr kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Megfogta a karomat, de már nem erőszakosan, inkább olyan volt, mintha azt akarná, hogy szökjek el. Amikor beléptünk az ajtón a biztonsági őrök fapofával figyeltek minket. Mikor a pulthoz értünk a rendőr simogatta a hátam miközben kitöltötte a papírokat.-Louis, van valami középső neved?
-William.-mondtam, miközben a földet bámultam. Miután leadtam a cuccaimat és megkaptam a ruhám felöltöztem. Amikor a mostani 2 évig otthonomként szolgáló helyre kísértek a magánzárkák mellett kiabáltak és nyúltak kifelé az ablakon. Az egyik kéz elért, mire a biztonsági őr rácsapott a gumibotjával.
-Ezt még egyszer meg ne lássam Lightwood!-kiáltotta, majd maga elé lökött és úgy haladtunk a keleti szárnyba.-A 10-esbe vagy.-közölte, majd belökött a rácson belülre és becsapta az mögöttem.
-Nocsak, nocsak... friss hús!-kiáltotta el magát valaki, mire minden fiú odaözönlött hozzám, így bekerítve engem. Jó ideje méregettek már amikor megelégeltem és elindultam egyenesen, majd kifurakodtam közülük. Szétnéztem az ajtók felett és megpillantottam a 10-est. Amikor beléptem oda egy szőke, egy fekete és egy barna fiú ült bent.
-Helló.-intettem mosolyogva, mire mind a négyen rám kapták a tekintetüket.
-Úgy látszik itt az új szobatársad Hazz.-mosolygott az egyik barna fiú, majd egy fiú kivételével mindenki kiment a szobából.
-Szia, Harry vagyok.-mondta rezzenéstelen arccal.
-Szia, Louis vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Miért mosolyogsz? Mondjuk egy 12 évestől mit is várhatnék?-forgatta meg a szemeit, majd hanyatt vágódott.
-14 vagyok.-vágtam rá, majd lehuppantam az alsó ágyra.
-Én 15.-mondta Harry, majd lenézett a felső ágyról.-Már észrevettek téged a többiek?
-Yap.-mondtam, mire értetlenül felhúzta a szemöldökét.-Bocsi sok húgom van és már hozzászoktam, hogy értik. Szóval azt jelenti: Igen.
-Kösz a kimerítő magyarázatot.-mondta bunkón és hátradőlt ismét.-Vigyázz magadra lámpaoltás után...
-Miért?-kérdeztem, de ő csak felhorkant.-Kérlek, mondd el.
-Azért, mert most mindenkinek te kellesz.-mondta, majd leugrott az ágyról és leült az asztalhoz.

***

Amikor mindenkit bezavartak a cellájába nyitva hagyták az ajtókat... remek. Akkor most ne aludjak egész éjjel, vagy mi legyen? Teljes sötétségben feküdtem és horkolásokat, szuszogásokat lehetett csak hallani. A sötétbe bámultam magam elé, de egyre álmosabb lettem.

Harry Styles

Hallottam ahogy szuszog álmában Louis. Nem tudtam aludni, de valószínűleg már mindenki azt hiszi alszom. Csak az alattam szuszogó 14 éves fiú jár a fejembe, ahogy láttam kivergődni a tömegből, majd megkeresni a cellaszámot. Mosolyogva köszönt nekünk, de látszik, hogy fél. Azt hallottam, hogy gyilkosságért került be, így azt hittem, hogy valami kigyúrt és keménykedő fiút raknak be mellém... erre egy vékony és kedves fiú van itt.

-Shhh... Scott.-csitította valószínűleg Danny a barátját. Hallottam és láttam, ahogy közelednek a cellánk felé, majd beléptek. Louis ágyához mentek és hallottam ahogy befogják a száját.-Ne mozogj és nem fog fájni Ci...aúúúú!-ordított fel Danny, majd Scott ordítását is meghallottam.

-Danny ez megharapott!-sipítozott Scott.

-Engem tökön rúgtak!-háborodott fel Danny, majd láttam, ahogy egy kis alak elfut a sötétségben. Leugrottam az ágyról és utána rohantam.

-Elnézést!-kiáltott a rácson kívüli őrnek, aki csak felhúzott szemöldökkel figyelte a zokogó fiút.
-Mit akarsz? Menj aludni!-kiáltott az őr, mire Lou összerezzent. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy magamhoz szorítsam, de ugyan már... nem vagyok én olyan puhány.
-De uram...-szólt ismét kétségbeesett hangon Lou, mire az őr rácsapott az asztalra és rám pillantott.
-Styles, vidd innen a csajodat!-kiáltott az őr, mire Louis könnyes szemekkel nézett rám.
-Gyere!-ragadtam meg a csuklóját, majd magam után rántottam és bementünk a cellánkba, ami már üres volt. Amikor Loura néztem teljes testében remegett és sírt.-Hé, mi a baj?